2001. október 20-án meglátogattuk a fóti Somlyó-hegyen élő cserjéket, a célból, hogy kiirtsuk őket. Nem igazán ellenkeztek. Olyannyira nem, hogy sikerült kivágnunk belőlük kb.________. (nem tom mennyit)

De talán az elejéről kezdve érthetőbb.

    Szóval minden évben felkerekedünk és elindulunk (általában egy őszi szombaton) azért, hogy megmentsük a fóti boglárkát (ami egy lepke és a lárvája egyedül azon a hegyen létezik). Mert amin él (szártalan csüdfű) azt elnyomja a galagonya. Nos, ennek az ,,elnyomásnak’’ próbálunk meg gátat vetni.
   Szóval ebben az évben is elmentünk a tett színhelyére és szombat reggel, kb. 10h-kor munkához is láttunk. Hát, nincs mit szépíteni, eléggé kriminális állapotok uralkodtak, de a helyzet nem volt teljesen reménytelen. Sőt! Nagyon gyorsan haladtunk. Szinte pillanatok alatt egy óriási boglyát hordtunk össze. Arról vettük észre, hogy eltelt a délelőtt, hogy nagyon éhesek vagyunk. Ekkor állított be Marsi Zoli egy csomó meleg pogácsával, mindenki nagy örömére. Aztán tovább nyírbáltuk a terepet és azon kaptuk a hegyet, hogy minden bokor eltűnt. (Legalábbis onnan, ahonnan el akartuk tűntetni.) Ez a jelenség kb. 14h magasságában jelentkezett, úgyhogy már indulhattunk is haza. Egy kis gyaloglás után a jól ismert módon bepréselődtünk a mikrobuszba és lerobogtunk a fóti buszmegállóig. (Innentől kitalálható, hogy mindenki hulla fáradtan hazament és evett, vagy bármi mást…)